Utazás napja

A mai napom ha jól számolom már 26 órája tart, ha csak az ébredéstől számolom. Történt ugyanis, miután szerdán délelőtt megtudtam, hogy lehetőségem nyílik eljönni, a reggel 7:10-kor induló Air France járatra sikerült jegyet foglalnom, amely két átszállással, viszont csupán 80 illetve 60 perc átszállási időkkel optimálisnak tűnt. Egészen addig, míg Párizsban a Charles De Gaulle reptéren a Security Check előtt meg nem láttam azt a tömeget, ami láttán már kezdtem letenni arról, hogy a mai nap ideérek. Aztán kicsit később kiderül, hogyan működik a dolog. A security emberek a tömegben elvegyülve viszonylag jól szinkronizálva kezdték el kiabálni mindig az aktuális mindjárt induló járat számát, és toborozták az embereket a tömeg elejére. No persze mikor már azt hittem túl vagyok az ellenőrzésen, akkor a röntgenes fickó megkért, hogy menjek vissza és a táskámból vegyem ki a fényképezőgépet, illetve a töltőjét, mert az neki gyanús. Ezzel újabb értékes percek teltek el. No de végre rohanhattam a kapuhoz, ahol ismét kiszúrtak maguknak, egy fickó szúrópróba szerűen átnézte a táska tartalmát és megmotozott. Úgy látszik nem biztak a biztonsági ellenőrzés pontosságában... Aztán miután felszálltam, még legalább fél óráig nem indultunk, aminek meg is lett a böjtje, hiszen 20 perc késéssel értünk Salt Lake Citybe. Ott pedig így kevesebb, mint 40 perc maradt átszállni, itt is alkalmazták azt a módszert, hogy a sor végén összeszedték azokat, akik az azonnal induló géppel mennek tovább, aminek aztán sok értelme nem volt, mivel itt a bőröndöket kiadták, majd mindenkinek újra fel kellett adnia. Úgy látszik erre nincs automatizált megoldásuk még. És mikor már azt hittem végre minden simán megy, akkor megint jött egy probléma. Készültem arra, hogy a vízum nem lesz elég, csináltattam ESTA-t, de a határőr valami I-91-es dokumentumot kért. Már elképzeltem, hogy utazok vissza haza, mert enélkül nem engednek be, de aztán kiderült hogy van nekik ilyen nyomtatványuk, csak ki kell töltenem gyorsan. Pedig úgy csinált, mintha ez nagyobb gond lenne... Na ezzel is végeztem, és már csak egy újabb biztonsági ellenőrzés volt hátra, ahol ezúttal a cipőt is le kellett venni, és indult a teszt scanner. Most már tehát van meztelen fotóm...

Na végre San Francisco-ba értünk, csupán 20 perc késéssel, ami egy 18,5 órás út esetében végülis elhanyagolható. Ezután már csak az volt meglepetés, hogy a taxis nem fogadott el hitelkártyát, pedig az volt az eddigi sztereotípiám amerikáról, hogy itt már mindenhol, mindent lehet hitelkártyával fizetni. Pedig nem volt kis összeg.

Ezután felfrissülésként elmentem futni, majd vacsorázni indultam. Végül nem jutottam messzire, mert olyan lassan haladt a trolibusz, hogy rájöttem ez nem fér bele az időmbe, hiszen most már tényleg álmos vagyok, így indulok is aludni. Holnaptól ígérem már több szakmai tartalommal jelentkezek, hiszen indul a konferencia.

Comments:

Post a Comment:
  • HTML Syntax: NOT allowed
About


Sárecz Lajos vagyok, 2003 óta dolgozok az Oracle Hungary Kft-nél értékesítési tanácsadóként. Szakterületem az Oracle Engineered Systems, azaz olyan szerverek, amelyek hardver és szoftver komponensek előre optimalizált konfigurációja.
A blogon publikált vélemények a saját nézeteimet tükrözik, nem feltétlenül egyeznek meg az Oracle álláspontjával.
The views expressed on this blog are my own and do not necessarily reflect the views of Oracle.
View Lajos Sárecz's LinkedIn profileView Lajos Sárecz's profile

Search

Archives
« április 2014
HKSzeCsPSzoV
 
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
    
       
Today