szombat márc. 25, 2006

Régi verseim #1

Tragédia a csuklómon

Meg fog halni az óraszíjam.
Széles repedés testén, mely
Hamar kettétöri rövid
Életét.

Nem szenved sokáig. Ide-oda
Hajlik majd megadja magát
A kínzó világ égõ
Fájdalmának.

Elveszti értékeit, s üresen
Száll a végtelenben, miközben
Helyén már ott a
Következõ...

(1996 ősz)

Szabad kényszer

Úsznak a felhõk Pest felé
Az egyik, mintha visszanézne
De látom, hogy csak menekül
A szél elöl...

(1997, a gólyatábor előtt)

Álom

Halvány fénysugár vagyok
Mely egy csillagról indult
Átszelt millió fényévet
És gyöngéden rádhullt
Messzirõl jött s érezte
Itt megpihenhet
És megismerheti
Az igaz, forró szerelmet
Betakart a fényem
Apró ponttá váltam
Egy láthatatlan görbén
Tested fölé szálltam
Lecsúsztam egy szôke hajszálon
Elmerültem szemed kék tengerében
Kiúsztam a bársonyos partra
És megmártózva édes ajkad ízében
Folytattam utam
Hozzád simultam merészen
Én, a halovány fény még soká
Elidõztem jónéhány testrészen
Majd táncolni kezdtünk egy
Örök, hosszú táncot
Csak forogtunk, forogtunk
A testünk egynek látszott
S mi csak fogtuk egymást
Mint akik soha el nem válnak
Ajkaink egymást kérdezték
S mohón ittuk a választ
Szerelmet táncoltunk
Mely már soha el nem múlik
Csend van, senki sem szól.
Hangszerén az univerzum játszik

(1998 tavasz)

Régi írások #2

Egy élet...

"...Every day sends future to past
Every breath leaves me one less
to my last..."
(Dream Theater)

Az öregember fáradt szemekkel nézte a szegényes viskó sarkában lobogó tüzet. Odakint már a metszõ novemberi szelek fújtak; észak hidegét hozták erre a békés tájra, ahova már évek óta senki sem tette be a lábát rajtuk kívül.

Egyedül volt. Teljesen egyedül. A kicsiny falu, mely tízegynéhány évvel ezelõtt még élettel, fiatalsággal volt teli, most az öregség és az elmúlás falva lett. Két éve volt itt utoljára halotti ünnep, azóta az öreg egyedül élt abban a kis házban, melyben majd egy évszázaddal korábban megszületett.

Megint eltelt két hét. Az öregember egyre fáradtabbnak érezte magát. Nem sokat foglalkozott már az élet dolgaival, csak néha gondolt rá, hogy õ a falu utolsó élõ lakója. A többiek, nos õk már a másik oldalon vannak...

December közepén már tudta, hogy nem sok van hátra az életébõl. Elõkereste azt a keményfából készült koporsót, melyet még a múlt nyáron készített magának. Készült a halálra. Tudta, hogy el fog jönni az a pillanat, ami után minden megszûnik számára létezni, és ami után õ is minden számára megszûnik majd...

Lefektette a koporsót a földre, és szalmát tett az aljára. Arra rongyokat terített, és ráfeküdt a kész fészekre. Végignézett kis házának plafonján, és felkészült a halálra. Elgondolta, hogy milyen lehet megszûnni; eltûnni a világból, és átadni testünket az Anyagnak. Vajon mi jöhet utána? Örök öntudatlanság? Vagy tán egy jobb lét? Vagy egyik sem? Ilyen gondolatok közt aludt el, a földön fekve egy durva koporsóban, szalmán és rongyon...

Arra ébredt, hogy még mindig él. Meg akart mozdulni, de nem tudott. Ereje végén járt már, és biztos volt benne, hogy nem látja meg a másnapot. A kelõ nap besütött kicsiny ablakán, és fényárba burkolta a haldoklót.

Az öregember délelõtt fél tizenegy után pár perccel halt meg. Harminc évvel késõbb egy arrajáró expedíció talált rá a kísértetfalura, ahova csak a novemberi szél hozza el minden évben az Észak hidegét...

(1996)

szerda aug. 31, 2005

Nincs menekvés

Ez hihetetlen. Az ember a legváratlanabb helyeken találkozik a saját fejével egy-egy weboldalon... Ezt például most találtam: kép a 2003-as Internet Hungary konferenciáról

Sorban ülnek szépen egymás mellett a panelbeszélgetés résztvevői... Először Bán Szabolcs, másnéven Shooby kukac gnome.hu, Révész Gábor az IHM színében, Kali István (Microsoft), a TÖOSZ képviselője (akinek a neve nem jut sajnos eszembe, pedig névjegyem is van tőle és nagyon szégyellem most magamat), a III. kerületi önkormányzattól egy úriember, aki az ottani Microsoft alapú infrastruktúráéert felelős, majd szerénységem és legvégül Andreas Schoberth, aki a vitaindító előadást tartotta. A panel témája a nyílt forráskód vs zárt forráskód használata volt a közintézményekben, önkormányzatokban...

Érdekes volt... mondhatnám, hogy kicsit naívabb és szemtelenebb voltam, mint mostanában lennék. A félórás panel miatt mindkét nap részt vettem a konferencián: volt ott Vágó Istvántól Új Péteren át Bomberáig effektíve mindenféle ember: a vacsoránál az oktatási miniszter ült a szomszéd asztalnál, szóval teljes celebrity feeling volt. Azt hiszem az előadások és informális beszélgetések jelentős része elég komoly lökést adott annak, hogy elinduljon egyfajta megértési folyamat a fejemben arra vonatkozóan, hogy valójában hogyan is működik a világ, a gazdaság... Persze a mai napig nem értek igazából semmit, de legalább tudom, hogy nem értek semmit:)

kedd máj. 10, 2005

Sun Ray előadás

A ma délelőtti Sun Ray előadás prezije elérhető itt.

péntek máj. 06, 2005

A nap vicce

Pont tegnap csináltam meg az adóbevallásom, úgyhogy most nagyon tudom értékelni az alábbi viccet:

Egy tűzoltóságon a laktanyaparancsnok kényelmesen lesétál a beosztottaihoz, leül, iszik egy kávét, majd megszólal:
- No, fiúk, lassan lehet szedelődzködni. Ég az APEH.

péntek márc. 25, 2005

Nesze neked privacy

Kedves, szép lassan már ex internetszolgáltatóm a rólam gyűjtott forgalmistatisztikai adatokat ország-világ felé megosztja (forrás: hwsw fórum). Azt hiszem reggel felhívom az asszonyt, hogy jövő héten kapja össze a benne lakó jogászi vadállatot, és kísérjen el lemondani a szerződést...

péntek márc. 04, 2005

Archív

Miket talál az ember a régi dolgai között, ha nem vigyáz...

Az alábbi két írás egy-egy számítástechnikai lapban jelent meg egy-egy témához "szakértői" megjegyzésként. Az első úgy egy éve az IT Business "Igen"-"Nem" rovatában, a második kb két éve, ha jól emlékszem a Számítástechnikában.

Attól tartok mindkét véleményemet továbbra is tartom.:)

2004:

    A számítógépes vírusok, férgek és egyéb károkozók történelme világosan rámutat arra, hogy az informatikai rendszerek sebezhetősége alapvetően két emberi tényezőn múlik: a rendszert használó vagy felügyelő személy és az azt fejlesztő és tervező csapat szakmai felkészültségén.

    A felszínre kerülő biztonsági hibák ellen kizárólag a rendszer egészének biztonsági megerősítésével, nem használt szolgáltatások leállításával, a kommunikáció ellenőrzésével, a javítások gyors telepítésével és folyamatos szakértő felügyelettel tudunk védekezni. Amikor például víruskereső szoftvereket használunk, valójában a rendszer biztonsági hiányosságait próbáljuk meg külső eszközökkel kiküszöbölni, kicsit ahhoz hasonlóan, mintha minden reggel egy friss kátyúadatbázist vásárolnánk autónkba a város úthibáinak felkutatására szakosodott cégektől ahelyett, hogy az út fenntartóján követelnénk a hibák létrejöttének megakadályozását. A piac jelenlegi álláspontja szerint ezzel nincs is probléma: a Microsoft termékeit és felhasználóit ért támadások nagyságrendjének ismeretében az ilyen szoftverek alkalmazása tűnik az egyetlen, a piacot uraló platform hálózati használatát alacsony kockázattal lehetővé tevő megoldásnak.

    Egy rendszer azonban nem toldozás-foldozás, "biztonságos szoftverek" telepítésével válik megbízhatóvá és biztonságossá. A biztonság folyamat, melynek egy termék, egy rendszer teljes életciklusát át kell hatnia, a követelményspecifikációtól kezdve a használaton keresztül az üzemeltetésig.

    A Java platform elmúlt közel egy évtizednyi történelme bizonyíték rá, hogy gondos mérnöki tervezéssel nem lehetetlen olyan rendszert készíteni, mely gyakorlatilag megszünteti a rosszindulatú alkalmazások kontroll nélküli futtatásának lehetőségét.

2003 eleje:

    2002-t nyugodtan nevezhetnénk a különböző operációs rendszereket összehasonlító TCO tanulmányok évének. Láthattunk egy IDC jelentést, mely a Linux 5 évre vetített költségét tette a Windows-énál magasabbra, egy Robert Frances Group által elkészített anyag szerint viszont a Linux kerül mindössze 40%-ába a Microsoft operációs rendszerét használó megoldásnak. Utóbbi tanulmány abból indult ki, hogy míg egy átlagos Windows rendszergazda maximum 1-2 tucat számítógép felügyeletét képes ellátni, egy Linux/UNIX rendszergazda a teendők automatizálhatóságának kiforrottsága (shell script-ek, sed, awk, perl és a konfigurációs állományok szöveges formátuma) miatt ennek sokszorosára képes (ezt a Microsoft egyik munkatársa is elismerte egy nemrég nyilvánosságra került belső dokumentumban, mely a Hotmail levelezőrendszer platformcseréje körüli történéseket dokumentálta).

    Nem szándékozom érvelni egyik tanulmány igaza mellett sem: TCO-t számítani nem könnyű. Magyarországon amúgy sincs sok értelme egy amerikai szintű bérköltséget és internet/informatika használatot alapul vevő tanulmány értelmezésének vagy figyelembevételének. Már csak azért sem, mert az említett rendszerekhez valamennyit is konyító felsőoktatási hallgatók egyik legelfogadottabb ösztöndíjkiegészítő tevékenysége a Windows és Linux alapú rendszerek felügyelete, melynek költsége nem hasonlítható össze a nyugati bérekkel.

    Mégis, úgy vélem ma Magyaroszágon a kis- és közepes cégek számára valódi alternatívát jelent a Microsoft alapú rendszerekkel szemben valamilyen nyílt platformra, nyílt szabványokra épülő megoldás alkalmazása amennyiben a rendszerek üzembeállításához, jó minőségű támogatásához és követéséhez szükséges szaktudás elfogadható áron (támogatási, üzemeltetési szerződés vagy munkaerő) rendelkezésre áll. Egy 10-15 fős iroda által igényelt szoftverek licenszeinek ára összemérhető az alkalmazottak átképzési költségével az új platformra (legyen az akár egy PC + Linux + OpenOffice.org megoldás, vagy egy csak központi adminisztrációt igénylő Sun Ray vékonyklienseket alkalmazó Solaris alapú rendszer).

csütörtök márc. 03, 2005

Java Café prezentáció

A tegnapi Java Café-n elhangzott prezentációm slide-jai letölthetőek innen(2 MB). A téma: Solaris 10 érdekességek, Sun Ray Software 3.0, Java Desktop System Release 3.

Egy kissé megijedtem, amikor az APOC demó nem akart elsőre működni, de az apocd elindítása megoldotta a problémát:).

csütörtök febr. 17, 2005

Fáradtság

Prezentáció-készítés, demó előkészülés. 5 óra alvás. Koránkelés, zuhanyzás, szállodába érkezés, partnerrendezvény végigülés, előadás megtartás. Ügyfélhez rohanás, bemutató tartás, követelmény megértés, aktív scriptmódosítás. Irodába indulás, városon átvezetés, közben aktív telefonálás és intézkedés. Levélolvasás, "majd holnap válaszolok" mentalitás kialakulás. Hazaindulás, telefonálás. Megbeszélt sörözés emlékeztetés.

Mindjárt ülve elalszom, de mielőtt ez megtörténne inkább elmegyek egyet kocsmázni (totál lúzerként kocsival, úgyhogy non-alcoholic iddogálós este lesz...)

Ja, és előbb még lázmérős, harminchatnyolcalós, alulról súrolós, beletörődős.

A kocsi bal oldalát meg megint felkarcolta valami emberbőrbe bújt vadállat...

szerda febr. 02, 2005

Link a kapitányra

Feltettem egy blogroll hivatkozást a magyar blogscene névtelenségbe burkolózó sztárbloggerére, a magam között csak Midnight Commander-ként emlegetett Éjfél kapitányra is. Az elméletei között állandó jelleggel találok heves egyetértésemre számot tartó kinyilatkoztatást (pl a legutóbbi a holtig tanulásról abszolúte telitalálat).

kedd jan. 25, 2005

Szép magyar nyelv

Éppen xscreensaver hu.po-t fordítgatok, és úgy tűnik sikerült beleütköznöm a magyar társadalom újabb megosztottságába. Szerintetek melyik a helyes írásmód?

tűzijátékvagytüzijáték
Google találat:32900vs28500
dict.sztaki.hu online english-hungarian szótára:
2 different matching expressions found:

firework 	tűzijáték
fireworks 	sziporkázás

Searching the extension dictionary:

One matching expression found:

firework 	tüzijáték
Vélemény?

szerda jan. 19, 2005

Mai kérdés

A mai kérdésem sokkal ártalmatlanabb, mint a tegnapi:

    Valaki nem tudja miért nem lehet Magyarországon fondüt kapni? Most értem haza Szentgotthárdról, és útközben egy vargabetűvel beszabadultam az első osztrák kisváros közepes méretű SPAR-jaba, ahol 3,50 Euróért adják a 40 dkg-os, made in Svájc-os csomagot... Kémeim jelentése szerint a cseheknél kb 3 euróért lehet egész jó minőségűt kapni. Magyarországon nem szoktak az emberek fondüzni?

péntek dec. 17, 2004

51. hét

Mindenki maradjon otthon a fenekén: ez lehetne a mai nap szlogenje. Bizonyos emberfeletti hatalmak mindent megtettek annak érdekében, hogy én se mozdulhassak ki a lakásból: először meleg víz nem jött a csapból, majd miután ez a probléma megoldódott és útrakész állapotba hoztam magamat, sikerült az utcán az első adandó alkalommal lendületből ráesni a bal kezemre. Az egyik ujjam azóta is zsibbadós, fájós... szerintem.

No mindegy, lássuk mi is történt az elmúlt néhány napban... Grenoble nagyon szép volt, a folyók, a hegyek, a középkori belváros, a sajtok, a borok, az éttermek (külön figyelmébe ajánlom mindenkinek a La Fondue nevű helyet, ahová úgy tűnik előjegyzés nélkül csak piszok mázlival lehet bejutni, de nekünk sikerült: cserébe mondjuk csak készpénzt fogadnak el). Az egy hetes tréningnek voltak pozitív és negatív pillanatai is. Nem vagyok rasszista, de indiai fejlesztők angol szövegelését hosszútávon hallgatni szerintem nem lehet. Nagyon jó előadás volt a Sun Portal Server teljesítményéről és méretezéséről: a triviális dolgokon (RSS csatorna jóval több CPU-t igényel, mint egy JSP csatorna) túl volt szó pár olyan dologról, amire az ember nem is nagyon gondolna. Érdekes pl, hogy a JSP lapok, főleg, ha sok custom tag library-t tartalmaznak, akkor viszonylag sokat szemetelnek a memóriába: sok rövid ideig élő objektum jön létre a kérés kiszolgálásakor. Emiatt, előfordulhat, hogy egy adott szerver ki tud szolgálni 5000 párhuzamos felhasználót akkor, ha a kérések lineáris eloszlás szerint érkeznek, de belepusztul a kiszolgálásba, ha az 5000 felhasználó normális eloszlás alapján érkezik meg. Ekkor ugyanis túl sok garbage keletkezik, bedurran a GC, és jelentősen letörik a rendszer átvitele...

A másik érdekes témakör a Sun Java Application Server 8.1 újdonságait mutatta be. Ennél a terméknél is megvan a hármasság: van Platform Edition, ami ingyenes és főleg fejlesztéshez ajánlja a Sun (gyorsabb startup, gyorsabb deployment). Van egy Standard Edition, ami egy sokkal robosztusabb http engine-t tartalmaz (a Sun Java Web Server http engine-je), és a 8.1-ben horizontális skálázódást lehetővé tevő loadbalancer komponenst is kap. Ez a 7.1 idején még csak az Enterprise Edition-höz volt elérhető, és valójában egy Sun Java Web Server plugin, ami a bejövő kapcsolatokat a session cookie-k alapján a megfelelő kiszolgálóhoz irányítja. Az Enterprise Edition továbbra is 99,999%-os rendelkezésre állást nyújtó architektúra kialakítását teszi lehetővé, köszönhetően a HA-DB-nek, ami egy folyamatos rendelkezésre állást nyújtó elosztott adatbázis, melyet az alkalmazásszerver a HTTP Session-ök, a Stateful Session EJB-k és más állapottal rendelkező komponensek adatainak perzisztálására használ. Az Enterprise Edition esetén, ha kiesik egy kiszolgáló, akkor az azzal kommunikáló felhasználók session-jeit a többi kiszolgáló át tudja venni a HADB-n keresztül: ha már egy órája shoppingolunk a kedvenc webáruházunkban, akkor nem fog elveszni a bevásárló kosár tartalma szerverhiba miatt. A programozónak nem kell trükköznie semmit sem: egyszerűen csak betesz egy objektumot a HttpSession-be, és rábízza a runtime-ra a HA funkciókat.

Volt szó fejlesztői eszközökről, amiknek a nagy része a héten meg is jelent: kijött a NetBeans 4.0, és megjelent a Studio Enterprise 7-es is. Utóbbi legnagyobb újdonsága a teljes UML támogatás (a még meg sem jelent UML 2.0 szabványt is támogatja:), amely markerless, vagyis nem helyez el extra jelzéseket a kódban, és támogatja a kód és a modell egyidejű változtatását (van egy csomó beépített Design Pattern: az ember csak rádob egy új Chain of Responsibility-t az üres modellre, köréjük húz egy új package-et, nevet ad az osztályoknak, és máris szerkesztheti a hozzájuk tartozó kódót, vagy esetleg még megszerkeszthet 1-2 Action Diagram-ot is, hogy az objektumok kommunikációjának prototípusát is a modellező készítse el). Ezt eredetileg nem a Sun fejlesztette, hanem az Embarcadero technológiáját építették bele a termékbe. A termék standalone ára kissé borsos: 1895 dollár / fejlesztő, de létezik egy másik licenszelési mód is: évi 5 dollár az adott cég minden egyes alkalmazottja után (utóbbi esetben legalább 1000 alkalmazottra meg kell venni, tehát 1000 fő alatti cégek 5 ezer dollár éves licensz + követés + support + "előfizetés az SDN-re" díjért) használhatják.

Volt még pár érdekes előadás, pl a Sun részvétele az angliai NHS projektben, ahol a vények, egészségügyi adatok és a rendelésekre jelentkezés központi informatikai alapokra helyezése folyik éppen. Érdekes volt még a Liberty Alliance előadás is: furcsa látni, hogy mivé fejlődik az eredetileg Passport elleni azonosítási megoldásként elkezdett technológia, miközben a Passport, mint termék eltűnt a Microsoft kínálatából. A Liberty tulajdonképpen nem más, mint egy szabványos, webszolgáltatás alapú (Service Oriented Architecture) megoldás arra, hogy egy felhasználói adatbázissal rendelkező organizáció egy másik organizáció számára kontrollált módon, a felhasználó beleegyezését megkövetelve adatokat osszon meg az adott felhasználóról. Gondoljunk például arra, hogy egy GSM mobil operátor a maga néhány milliós ügyfélkörét és számlázási infrastruktúráját elérhetővé szeretné tenni arra érdemes harmadik felek számára. Ezek lehetnek mozik, könyvesboltok, webáruházak stb. A feladat megoldása nem triviális, hiszen a harmadik félnek igazából semmi köze ahhoz, hogy ki a felhasználó, mi a neve, mi a telefonszáma: ezen adatok megosztása sok esetben még káros is lehet. Kell tehát egy módszer, ami biztosítja a felhasználó anonim, de számonkérhető megjelenését a harmadik fél rendszereiben. Ezt a módszert a Liberty elég pontosan dokumentálja, és jelenleg több tucat gyártó és szervezet implementálja.

csütörtök dec. 02, 2004

Új JDS R3 képernyőkép

Solaris 10 build 72 és megupdate-elt JDS Release 3 build 24 (kicsit magyarabb, mint ami alapból a a build 72-ben volt, és pár bug is javítva lett benne:

A Mozilla magyarítás külön lesz elérhető, úgyhogy extraként kiteszek majd ide egy .xpi file-t, amiből fel lehet telepíteni. Maga a Mozilla nem működik az fsf.hu-s változattal, mert van néhány Sun specifikus változtatas a felhasználói felületen.

kedd nov. 23, 2004

Az üldözött

Rátaláltam egy régi írásomra, még 1996 tájáról... akkoriban már biztos voltam benne, hogy BME és informatika lesz a választásom, de a gimnázium azért nem múlt el nyom nélkül...:)

Megállt a másik oldalon, és lassan felnézett. A futástól még mindig alig kapott levegőt. Félt, hogy üldözője a nyomára bukkan ebben a szűk kis sikátorban, de a félórás menekülés jobban elgyötörte izmait, mint azt gondolta. Hirtelen lövés dörrent, de a golyó célt tévesztve pattant vissza a magas tűzfalról, és eltûnt az utat borító szemét között.

A félelem hirtelen új erőt adott neki, és elszántan futni kezdett. Tudta, hogy csak akkor menekülhet meg, ha eljut a hídig, de nem volt biztos benne, hogy képes lesz rá. Elérte a sikátor végét, és kijutott egy nagyobb utcára. Észak felé fordult, és a lehető leggyorsabban nekiiramodott a híd felé vezető útnak, miközben üldözõje alattomosan követte minden lépését. Körülötte emberek meneteltek, ügyet sem vetve a menekülőre; csak egy-egy szürkearcú ugrott félre előre, akit egyébként ő maga sodort volna el.

Letért az útról egy kelet felé nyíló kis utcába, melyről tudta, hogy a kikötõ felé vezet. Kisebb utcákon rohant át, melyeken még nappal sem volt tanácsos egyedül járni. Azt remélte, hogy üldözője nyomát veszti a sikátorok útvesztőjében, bár tudta, hogy az jobban ismeri ezt a kétes hírű negyedet.

Egyre fáradtabb lett, lassan-lassan elérte erejének a végét. Valahol a távolban felsejlett előtte a tenger, és rajta a híd sötét tömegének körvonala. Már csak kétszáz méter választotta el a tengerparttól, ahonnan könnyedén elérheti a hidat, és elmenekülhet az őt üldözõ férfi elől...

Ekkor azonban újabb lövés dörrent. A repülő golyón megcsillant egy gyengén világító utcai lámpa fénye, majd egy pillanattal később a lövedék becsapódott a menekülő testbe.

Az üldöző odalépett a látszólag mozdulatlan húshoz. A mellkas gyengülő mozgása elárulta, hogy az még lélegzik, ezért közvetlen közelről leadott egy lövést a földön fekvő fejére, majd rágyújtott egy cigarettára, és lassan elindult vissza, a belváros felé...

Másnap reggel egy kislány akadt rá a kutya élettelen testére, de megijedt a sok vértől, a falra fröccsent agyvelőtõl, és elfutott. Napközben több ember is átlépett rajta, míg végre akadt valaki, aki megfogta, és néhány perc vonszolás után bedobta a tengerbe. A test megtelt vízzel, és hamarosan örökre elnyelték a hullámok...

Nyugat felől nagy felhõ ereszkedett a városra, és hamarosan elkezdett esni az eső. Napok teltek el, de a víz még mindig ömlött az égből. Az emberek nem mozdultak ki otthonaikból, mindenki visszahúzódott az utcákról és terekről. A csatornák megteltek, és először az úttestet, később már a járdát is bokáig érő víz borította.

Az esõ kezdete utáni harmadik nap éjszakáján egy vörösen világító szempár jelezte az állat visszatértét. A vízből kiemelkedve átvágott a kikötőn, míg elért arra a helyre, ahol a végzetes lövést kapta. A víz már lemosta a gyilkosság nyomait, de kifinomult orra még érezte saját vérének szagát. Lassan megindult a város központja felé...

Az üldöző rágyújtott egy cigarettára. Egy füstös kocsma bárpultjánál ült, kabátja bal oldalán az elmaradhatatlan fegyverrel, ami már jópár életet oltott ki. Nem gyűlölte a kutyákat, egyszerűen csak örömmel töltötte el a gyilkolás. Amikor egy állatot üldözött, ő is átváltozott, egyszerre ragadozó lett, akinek az egyetlen célja az, hogy ellenfelét leterítse. Most is épp arra készült, hogy nekivágjon az utcáknak, és levezesse a munkája során felgyülemlő feszültséget.

A kutya ösztönösen járta az utcákat, és figyelte az embereket. Azok, úgy tűnt, észre sem vették őt, így észrevétlenül közeledhetett célja felé. Egyre kevesebb embert látott maga körül, hisz mindenki sietett haza, hogy elbújjon az égi ár elől.

Kilépett a bárból, és elindult észak felé. Egy sarkon jobbra fordult, és két mérföldet ment egy kietlen sugárúton. Az eső egyre jobban esett, és a vízszint is gyorsan emelkedett. Nem látott semmi mozgást se közel, se távol, így letért az útról, és betért egy szűk kis utcába. Hirtelen egy dühös szempárt vett észre néhány méternyire maga előtt, egy nagy halom törmelék mellett. A másodperc tört része alatt elővette a fegyverét, és gondolkozás nélkül lőtt.

A támadás hátulról érte. Csak annyit érzett, hogy egy állkapocs átharapja a lábát, és egy erős test ledönti a földre. Felnézett; egy vörösen világító szempár viszonozta a pillantást, majd egyre közelebb, és közelebb jött. A férfi arcán látszott a rémület, a halálfélelem, de nem tudott mozdulni. A kutya belemélyesztett fogait áldozata nyakába, és azonnal spriccelni kezdett a vér a nyaki ütőérbõl.

Gyorsan meghalt. Az eső egyre jobban esett, és végül teljesen beborította a tetemet. Reggelre lecsillapodott az idő, elvonultak a felhõk, és a víz is visszatért a tengerbe, magával sodorva a halott polgármester testét...

"A városunkat és környékét sújtó többnapos eső végre elhagyott minket, és magával vitte azt a rengeteg szemetet, ami az utcákon évek alatt felhalmozódott. Olyan jó elnézni a tiszta tereket, a lemosott utcákat; évek óta nem volt ilyen tiszta a város..."

About

csj

Search

Categories
Archives
« április 2014
HKSzeCsPSzoV
 
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
    
       
Today